A napokban volt a születésnapom. Most lettem 26. Huszonhat év nem nagy idő, de nekem mégis fontos dátum lett a születésnapjaim sorában. Életemben először csak úgy, minden előzmény nélkül köszöntött rám ez a nap.
Gyermekként már jóval korábban eltöltött az izgalom: mit kapok majd? Főiskolás éveim alatt pedig olyannyira elharapózott önmagam ünneplése, hogy a fiesta hetekkel azelőtt elkezdődött, majd a jeles napon egy hatalmas buli formájában csúcsosodott ki. Kikerülve a baráti kör öleléséből az ünneplés mértéke korlátozódott, de október első napjától kezdve nőttön nőtt bennem az izgalom.
Most először október 21. napja úgy telt, mint a többi 364. S ez most először nem aggasztott. Este felbontottam egy üveg vörösbort, és mérlegre tettem az elmúlt esztendőket. Felidéztem magamban, milyen tervekkel vágtam neki a világnak 18 évesen, s ehhez képest ma hol tartok, s számba vettem további terveimet. Hosszú volt a lista, a bor is lassan fogyott, másnap meglehetősen kialvatlanul ébredtem. Mégis elégedettséget éreztem. Életemben először én adtam magamnak ajándékot. Önmagam.
Nyugat-Balaton hetilap, 2004