A minap céltalanul kapcsolgattam a tévét, véletlenül akadtam rá az M2-n Patrick Süskind A parfüm: Egy gyilkos története című művéből készült filmre.
Mivel a könyvet annak idején nem tudtam végigolvasni, gondoltam, bepótolom a lemaradásomat és megnézem a filmet. Nem számítottam habkönnyű kikapcsolódásra, hiszen nagyjából ismertem a sztorit, de azért a látottak eléggé megfeküdték a gyomromat.
A történet a 18. században játszódik és egy antiszociális férfi a főszereplője, aki különleges szaglással rendelkezik, s ennek a képességének a megszállottjává válik. A tökéletes illat előállítására törekszik, s azt veszi a fejébe, hogy szeretné parfümös üvegbe zárni a fiatal lányok bőrének illatát. Első áldozatát ugyan még véletlenül öli meg, de később kitanulja a parfümkészítés rejtelmeit és módszeresen, illatos lányokkal végez, hogy a bőrük illatát használja fel a tökéletes parfüm megalkotásának érdekében.
A film témájából adódóan sok helyütt kifejezetten gusztustalan, de az egész atmoszféra amúgy is nagyon nyomasztó és nem tesz jót a hangulatának, hogy – mintegy kontrasztként – tele van mocskos, ápolatlan alakokkal. Mióta az eszemet tudom, rajongok az illatokért, külön illatmemóriával rendelkezem.
De másnap reggel, ahogy a parfümömért nyúltam, egyből beugrott az egész visszataszító történet, és le is tettem az üveget. Talán mégsem kellett volna megnéznem ezt a filmet. Mindenesetre, azóta is igyekszem elfelejteni.
RTV-tipp, 2009