Talán nem én voltam az egyetlen, aki nem éppen templomba illő hangulatban érkezett meg pénteken a Járdányi Pál Zeneiskola által szervezett vonószenekari tábor záróhangversenyére a római katolikus templomba.
A hangversenyt megelőzően kerekedett felhőszakadás eredményeként cuppogott a cipőm, a nadrágom pedig térdig vizesen tapadt a lábamra, ez keltette bennem a nyomdafestéket nem tűrő gondolatokat. Szerencsére, rajtam kívül még sokan átverekedték magukat az esőfüggönyön a koncert kedvéért, a hallgatóság megtöltötte a templom padjait. A fiatalok produkciója pedig olyan zenei élményt nyújtott, ami bőven kárpótolt a kellemetlenségekért.
A Járdányi Pál Zeneiskola Őri Jenő igazgatóhelyettes szervezésének köszönhetően az idén már harmadszor hirdette meg táborát, amit minden eddiginél nagyobb érdeklődés kísért. A megye és az ország több településéről, valamint Szlovákiából 42 fiatal érkezett azért, hogy Kováts Péter, a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója, valamint Román Iván, a Járdányi iskola tanárának művészeti vezetése mellett egy héten át gyarapítsa tudását a záróhangversenyre való felkészülés jegyében. S hogy jó munkát végeztek, azt koncertjük sikere bizonyította a legjobban.
A hangverseny Haydn g moll divertimento kvartettjével indult, majd Mozart C-dúr divertimentója következett. Különleges csemegét jelentett Vivaldi C-dúr kettősversenye, melyet két fuvolista közreműködésével adott elő a zenekar. Mozart Török indulójának közismert dallamait pedig szinte már együtt dúdolta az ifjú zenészekkel a közönség. Nagy sikert aratott Saint-Saens Az elefánt című darabja, s mindezt még fokozni tudta Kókai Verbunkos rapszódiája. Az alkalmi vonószenekar teljes összhangban játszott Kováts Péter vezényletével. Olyan volt pálcájával, akár egy varázsló, a gyerekek a legapróbb mozdulatára is ügyeltek, s ennek köszönhetően a zenekar nagy sikert aratott. A koncert végén a közönség percekig zúgó, kitartó vastapssal követelte a ráadást – amit természetesen meg is kapott.
Napló, 2005