Kalandozásaim Budapesten
Csókvírus
Szerelembe lehet esni egy várossal? Ki lehet belőle ábrándulni annyira, hogy elhagyd és többé vissza se nézz?
Ez a kötet megmutatja, milyen város Budapest egy idealista bölcsészlány szemüvegén keresztül, aki kissé naivan, de nyitott szívvel és csupa jó szándékkal költözött a városba. És aki kiábrándulva végül elmenekült onnan. A Kalandozásaim Budapesten a blog szerkesztett változata, amit 2009-ben kezdtem írni, amikor Budapestre költöztem. Egy vidéki lány időkapszulája a tíz évvel ezelőtti Budapestről.
Egy harmincas nő útkeresése. Flörtök és szerelmek. Mókás helyzetek, szívfájdalom és önirónia. Humor mögött felsejlő szomorúság.
Franciskának rendkívül jó szeme van a részletekhez. A kötet rövid novelláiban néhány apróságnak tűnő mozzanattal embereket, jellemeket, helyzeteket rajzol meg nagyon élesen. Figurái szeretnivalók, helyzetei egyben viccesek, tárgyilagosak, olykor szomorkásak, melankolikusak. Írásai sokszor fényképszerűek, mozaikosak. Ettől úgy érezni, megfogta, megállította egy kicsit az időt.
“Tősgyökeres pesti lány vagyok, örök szerelem, de háromezer kilométerre futottam onnan én is. Majd minden nap álmodom Pestről, de nem a 2018-as, plakátos féléről. Franciska pontosan megidézi azt a várost, ami hiányzik, ami már nincs, és ahová gondolkodás nélkül visszamennék. A kötet lezárása kegyetlenül visszaránt a valóságba. Az a Pest, amit ő is, én is annyira szerettünk, már csak az emlékeinkben létezik…”
— Annamari a Kalandozásaim Budapestenről