Ezekben a napokban már második alkalommal zajlanak a Balaton Filmfesztivál rendezvényei Tapolcán, Keszthelyen és több, a Káli-medencében található kistelepülésen. A fesztivál kapcsán beszélgettünk a szervezővel és néhány résztvevővel a kezdeményezés jelentőségéről, a magyar film mai állapotáról.
– A Balaton Filmfesztivált a magyar filmeknek és azok alkotói számára ajánljuk, elsődleges szándékunk a magyar filmművészet népszerűsítése, mivel erre a hazai filmek nagyon is rászorulnak – így jelölte meg rendezvényük létrejöttének okát Szigethy Pál producer, a filmfesztivál szervezője. – Azért választottuk helyszínül a Balaton-felvidéket, mert rengeteg alkotó, színész él vagy éppen nyaral ezen a környéken, emellett erős a turizmus, s nem titkolt szándékunk, hogy nemcsak a helybelieket, hanem az itt nyaralókat is becsábítsuk a filmjeinkre. A programok összeállításakor arra törekedtünk, hogy az új generáció alkotásaiból, valamint a régi nagy rendezők munkáiból egyaránt ízelítőt adjunk – fogalmazott a producer.
A filmfesztivál a tavalyi évhez képest is sokat fejlődött, hiszen Keszthely az idén kapcsolódott be a programokba, s itt a vetítések mellett klipfesztivált is tartanak. A szervezők azonban jövőre szeretnének még tovább menni, s a déli partot is bevonni az eseményekbe. – Az északi parton továbbra is a filmek játszanák a főszerepet, míg a déli part színházi előadásoknak lehetne otthona. Jövőre szeretnénk a fesztivál ideje alatt versenyt hirdetni közép-európai filmművészeti egyetemisták számára – vázolta fel elképzeléseit Szigethy Pál.
– Az elmúlt évtizedben kiürültek a Balaton-parti mozik, megszűntek a szabadtéri színpadok. A tavalyi kísérlet azonban nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy az ilyen rendezvényekre igen is szükség van – vélekedett Benkő László, az Omega együttes billentyűse, aki a filmfesztivál házigazdája. – Tapolca nagy lehetőséghez jutott azzal, hogy az általunk elindított kezdeményezést komolyan vette, hiszen az idén már más települések is csatlakoztak a filmfesztiválhoz. Türelem és kitartás kell ahhoz, hogy meggyőzzük az embereket a Balaton Filmfesztivál létjogosultságáról, de véleményem szerint a megkezdett folyamatot végig kell vinni, s néhány év múlva ez egy igazán rangos eseménnyé nőheti ki magát – nyilatkozta Benkő László.
Csákvári Géza filmkritikus úgy véli, hogy bár a rendezvény még gyerekcipőben jár, mégis teljes jogú fesztivállá teszi a jó hangulat, az alkotókkal való beszélgetés lehetősége, valamint az, hogy a fesztivál ideje alatt dokumentumfilm-verseny is zajlik, melynek vasárnap, a zárónapon lesz az eredményhirdetése. – Bár óhatatlanul is felmerül az összehasonlítás lehetősége, én mégis azt mondom, hogy ez a filmfesztivál nem a multiplex mozik ellen, hanem a magyar filmekért jött létre. Mivel vidéken még nincsen kiépült art mozi hálózat, most a vidéki nézőknek is lehetősége nyílik arra, hogy az elmulasztott filmeket megnézze. Nagy vonzerőt jelent, hogy a közönségnek lehetősége van arra, hogy rendezőkkel, operatőrökkel, színészekkel beszélgessen. Ezzel kapcsolatban megjegyezem, külön öröm számomra, hogy az itteni közönség érdeklődő, lelkes és végignézi a filmeket. Szemben a budapesti nézőkkel, akik a magyar filmeket általában negatív flegmával fogadják. Pedig az elmúlt években hazánkban színre lépett egy fiatal rendező generáció, akik újszerű hangot hoztak a magyar filmgyártásba. Közöttük nemcsak a régi hagyományokon nevelődött főiskolásokat lehet megtalálni, hanem a reklámfilmes közegből érkezett rendezőket is. Az ő erősségük abban áll, hogy a nyugati trendet ötvözik a magyar filmkészítés hagyományaival. Jó példa erre Antall Nimród Kontrollja, ami nemcsak rekord nézőszámot produkált, de 16 fesztiváldíjat is elnyert – fogalmazott a filmkritikus.
Szilágyi Andor író, rendező azon a véleményen van, hogy a magyar film idővel visszatalálhat a nézőihez. Ebben fontos szerepet játszhat, hogy az elmúlt időszakban készültek közönségbarát filmek, s a közelmúlt hazai filmtermésére jellemző, hogy arányaiban kevesebb benne az úgynevezett művészfilm és több a közönségnek való mozi. Szilágyi Andor szerint Európai Uniós tagságunk is hozhat némi változást. – Az összes velünk határos ország színészei sokkal inkább jelen vannak a világ filmgyártásában, mint a mieink, bár nem feltétlenül tehetségesebbek azoknál. A nemzetközi jelenlét legnagyobb akadálya az idegennyelv-tudás hiánya. Mi egy kicsit gőgösek vagyunk a magyarságunkra. Az Unió más dimenziókat nyit meg, a jövő fiatal színészeinek már meglesznek a nyelvi alapjai. Azok a magyar színészek pedig, akik dolgozni tudnak a nemzetközi filmpiacon, példát mutatnak az itthoniaknak is, s bebizonyíthatják, hogy ha mi nyitottak vagyunk, minden könnyebben megy – nyilatkozta Szilágyi Andor.
– Bár ebben a kérdésben nem vagyunk őszinték magunkkal, mégis be kell látnunk, hogy a kultúra szinte minden területén hátrányban vagyunk más országokkal szemben. A hazai filmek alacsony nézőszáma azonban szerintem nem ezzel magyarázható. A magyar filmeknek azért kisebb a közönsége, mert a nézők nem is tudnak az új mozikról. A gyártási költségek amúgy is igen magasak, a promócióra már egyszerűen nem jut pénz. A nézőszám növeléséhez – mint a világon szinte mindenhez – három dolog lenne szükséges: pénz, odafigyelés és szeretet – mondta Szilágyi Andor.
Napló, 2005