Már végzős diákként aláírt szerződése volt, Szegő András útja az iskolapadból egyenesen az Operába vezetett. Ennek immáron hét éve, azóta is ott dolgozik, profi balett táncosként. Pályáján minden magától értetődőnek tűnik. András szerint mindehhez nemcsak tehetség, szerencse is kellett. Ám, ahogy mesélni kezd, hamar kiderül, hogy karrierjének alakulását egyáltalán nem bízta a véletlenre: lelkiismeretes gyakorlás, maximalizmus, belső tűz, szakmai alázat és rengeteg munka áll az eredmények mögött.
Az első sikerélmény gyerekként érte otthon, Balatonfüreden. A Radnóti iskola kisdiákját délelőtt megkérdezték a tanárai, hogy van-e kedve elindulni a délutáni Ki mit tud?-on. András pedig minden különösebb felkészülés nélkül előadott egy Michael Jackson koreográfiát, amivel megnyerte a versenyt. Eztán kezdett komolyabban a tánc felé fordulni. Veszprémben Katona Olgánál jazz balettet tanult, az ő javaslatára jelentkezett a táncművészeti főiskolára. A főiskola után lett volna lehetősége az amerikai Bostonban folytatni tovább a pályáját, de az Operában nagyon számítottak rá, konkrét feladatokat szántak neki, ezért nem volt kérdés, hogy mit választ.
– Sok szerepem volt az elmúlt évek alatt. Arra igazán büszke vagyok, hogy amikor bekerültem az Operába, akkor a Mozart című darabban én lettem a címszereplő. Ez azért is volt nagy dolog, mert nem jellemző, hogy újoncként egyből főszerepet osztanak az emberre. Azokat a szerepeket szeretem, amikor komolyan ott kell lenni a karakterben, amik igazi kihívást jelentenek. Mindegyik szerep egy külön élmény, mindegyikből elrakok egy kicsit a szívembe, miután eltáncoltam. Ha jól sikerült, akkor meg aztán a szívem legmélyére! – fogalmaz András.
Balatonfüredről már gyerekként elkerült, de a családja ma is ott él, úgyhogy amikor csak ideje engedi, haza látogat. – Nagyon szeretem ezt a várost, pláne most, hogy szépen fel lett újítva, és rengeteg a színvonalas rendezvény. Az évad után nem is vágyom másra, csak arra, hogy időnként a barátaimmal elmenjek szórakozni, vagy feküdjek a strandon, és lehetőleg ne gondoljak semmire.
Idén a nyári pihenést megszakítja egy rövid turné júliusban. Seregi László koreográfus Szentivánéji álom című balettjét adja elő a társulat a Kanári-szigeteken. Körülnézni, pihenni sajnos nem lesz idejük, hiszen három előadást adnak négy nap alatt. Andrásnak ez az egyik kedvenc darabja, többek között azért is, mert a főszerepet táncolja benne már 2003 óta.
– Sok lehetőségem adódott, szerencsés vagyok, mert jó szerepek találtak meg az elmúlt évek alatt. Konkrét álmom, olyan, ami a karakteremhez is illik, talán csak egy van: a Don Quijote címszerepe. Ez egy remek koreográfia és egy nagyszerű karakter, amit ha jól eltáncol az ember, nagy sikert hozhat – ami szintén nagyon fontos. A pályám kezdetén a nézők visszajelzése volt a legfontosabb, aztán, ahogy telnek az évek, az ember vágyik a szakmai elismerésre is. Ugyanakkor szintén sokat jelent, amikor előadás után a kollégáim megdicsérnek. A legfontosabb azért mégis az, amikor a közönségnek tetszik egy produkció, amikor a színpadon állva, a tapsot hallgatva érzem, hogy ezen az estén történt valami.
Napló, 2009