Huszonhárom éves volt, amikor megjelent Bögre azúr címmel az első verseskötete. Varró Dániel üstökösként robbant be a magyar irodalomba. Nem sok elsőkötetes, fiatal költő könyvelhetett el magának ennyi elismerést, ennyi bíztató és dicsérő kritikát, mint ő. Találkozásunkkor arról beszélgettünk, ő hogyan vélekedik az elért sikerről, és min dolgozik mostanában.
– Milyen indíttatásból és mióta írsz verseket?
– Általános iskolás koromban kezdődött minden, de ekkor még nagyon bugyuta, rossz verseket írtam. Azokat is azért, mert a nővérem írt, és be akartam bizonyítani, hogy erre én is képes vagyok. A verselés a gimnáziumi éveim alatt vált komolyabbá, volt egy nagyon jó magyartanárom, aki egyengette az utamat.
– Kevés fiatal író vagy költő könyvelhet el magának rögtön a pályakezdéskor ekkora szakmai elismerést. Szerinted a Te sikered minek köszönhető?
– Ezt nagyon nehéz lenne megmondani, de nagyrészt szerencse kérdése is. Rettenetesen izgultam, mielőtt megjelent a könyvem, hiszen alapvetően nem követi azt a hagyományt, amit leginkább elvárnak az első verseskötettől. Sokan számon is kérték tőlem a mélységet, a komolyságot. Hogy mégis jó visszhangja volt, talán annak köszönhető, hogy az irodalomtörténészeknek van egyfajta elképzelésük arról, honnan merre tart az irodalom, és ebbe az elképzelésbe az én kötetem szerencsésen beleillett. Olvastam például egy komoly tanulmányt, amiben nagyon sok idegen szó volt, és az egyik zsenge költeményemet elemezte egy neves irodalomtudós. Nem is értettem belőle mindent pontosan, de azt láttam, hogy illeszkedik számára bizonyos irányvonalakba. Az olvasók körében aratott sikere viszont pont annak köszönhető, hogy ezek viszonylag könnyen fogyasztható versek, lehet érteni őket.
– Mennyire volt tudatos a szándék, hogy nem a ma divatos elvont irányvonalat követted? Miért választottad a könnyedebb, meghökkentő, érdekes verselési módot?
– Kevés tragikus hangvételű vagy szomorú verset írtam eddig. Gimnazista koromban próbálkoztam önmarcangoló, világfájdalommal teli versek írásával is, de nekem ez sose ment. Ha rosszul érzem magam valami miatt, az annyira lenyom, hogy nincs kedvem verset írni. Meg aztán nincs túl sok élettapasztalatom, és úgy gondolom, hitelesen csak a körülöttem lévő dolgokról tudok írni.
– Műfordítással is foglalkozol, min dolgozol mostanság?
– Ha van időm a magam örömére dolgozni, akkor nonszensz, vicces verseket szoktam fordítani angolból. Bízom benne, hogy ezekből a versekből hamarosan összeállhat egy műfordítás kötet is. Szoktam színdarabokat is fordítani, emellett többek között a nevemhez fűződik a Kabaré című musical dalbetéteinek a magyar nyelvre való átültetése.
– Van-e készülőben újabb köteted?
– A közelmúltban jelent meg a Túl a Maszat hegyen című verses meseregényem, ebben sok munkám fekszik. Ezen kívül valószínűleg az előbb említett fordítás kötet lesz az, ami előbb utóbb napvilágot láthat.
Napló, 2003