Tíz hónappal kislánya születése után Jakupcsek Gabriella visszatért a képernyőre. Hetente jelentkező „…mert érdekel” című beszélgetős műsora a Story TV-n fut és sokunkat foglalkoztató, közéleti témákat boncolgat szórakoztatóan, mégis alaposan, mindezt eredeti szemszögből tálalva. A műsorvezető nem kínál megoldást. Csak kérdez.
– A Story TV nem olyan országos lefedettségű csatorna, mint ahol korábban dolgozott. Befolyásolja ez a műsorkészítésben?
– Természetesen mindig jobb több emberhez eljutni. Ám a tendencia egyre inkább arrafelé mutat, hogy az emberek nem folyamatosan néznek egy adót, hanem kapcsolgatnak. Valószínűleg ennek köszönhetően a jövőben sokkal karakteresebbé válnak műsorok és csatornák. Szerintem ez egy jó folyamat kezdete.
– Hány ember dolgozik az adásokon?
– Nagyon kevés, majd megszakadunk, de a csapat nagyon profi. Sokkal kevesebben dolgoznak velem, mint amit el tudna képzelni az alapján, amennyi munka ebben benne fekszik.
– Mennyi idejük van egy-egy témát feldolgozni?
– Több adást készítünk párhuzamosan. A szervezés, az előkészítés körülbelül egy hetet vesz igénybe, majd az utolsó napokban jut időm a konkrét adásra felkészülni. Olyan témákat választunk, amik hosszabb ideje folyamatosan az érdeklődés középpontjában vannak. Nem oknyomozó a műsor, viszont az célom, hogy több oldalról legyenek ezek a kérdések feltéve, hogy több vendég legyen és legyenek bejátszások is.
– Mennyiben más ez a feladat, ahhoz képest, amivel az utóbbi években foglalkozott?
– Sokkal több munka és sokkal nagyobb érzékenység van minden téma mögött. Sokkal több erkölcsi és szakmai felelőssége van a dolognak anélkül, hogy én bármiféle bizonyításba is bocsátkoznék. Én kizárólag kérdezek és szeretném fent hagyni ezeket a kérdéseket.
– Miért a kérdésfelvetésre épül a műsor?
– Azért, mert az az érzésem, hogy sok olyan téma van, amit nem szabad kilökni az emberek tudatából. Azt szeretném sugallni, hogy a civil embereknek óriási erejük van és a problémák megoldását nem feltétlenül mindig kívülről kell várni. Nagyon hiszek a civil kíváncsiságban és a józan észben. Ezért olyan televíziós műsort szeretnék, ami közös gondolkozásra késztet minket, és ne azt várjam, hogy otthon a fotelban ülve valaki megmondja nekem a tutit. Mert senki nem tudja megmondani a tutit, legfeljebb megjátssza, hogy képes rá.
– Mi az elvárása? Mikor lesz sikeres ez a műsor?
– Nagyon nehéz dolog az, amivel mi most kísérletezünk, mert megpróbálunk már elfelejtett dolgokat összevegyíteni egy stúdióban: hátha lehet közéleti témákkal szórakoztató módon foglalkozni. Semmi harsányságot nem szeretnénk, nem robbantani akarunk és nem dolgunk, hogy kereskedelmi babérokra törjünk. Akkor leszek elégedett, ha ezt a műsort megbecsülik és beszélnek róla. Ha vitát gerjeszt pozitív vagy negatív értelemben, akkor értelme volt annak, hogy megcsináltam.
RTV-tipp, 2009