Süveges Gergőéknél szorgos angyalok időben feldíszítik a karácsonyfát, így a családnak jut ideje az ünnepi előkészületekre december 24-én. A Magyar Televízió műsorvezetője és felesége négy kisgyereket nevel, akikkel igyekeznek nem csak karácsonykor tartalmasan együtt lenni.
– Hogyan emlékszik vissza a gyerekkori karácsonyokra?
– Kiskoromban a nagyszüleimnél gyűlt össze az egész nagy család. A lakásuk több mint három méter belmagasságú volt, ahol természetesen plafonig ért a karácsonyfa. Hagyomány volt, hogy a fát már 23-án feldíszítették az angyalok, és 24-én a gyerekeknek nem volt szabad bemenni a nappaliba. Amikor aztán szenteste kitárult az ajtó, az tényleg maga volt a csoda. Később persze már nekem is szabad volt bemenni a szobába gyertyagyújtás előtt, de amikor átmentem a nappalin elfordítottam a fejem, hogy ne rontsam el a meglepetést. Próbáltam ezt a csodát megőrizni.
– Felnőttként hogyan alakították ki a saját karácsonyi szokásaikat a feleségével?
– A készülődés nálunk is 23-án este veszi kezdetét, az angyalok feldíszítik a fát és onnantól gyerekeknek nincs belépés a nappaliba. Azt viszont a házasságunk elején megbeszéltük, hogy mi magunk ünnepeljük a szentestét. Akkor is így volt ez, amikor még csak kettesben ünnepeltünk és így van ez most is, amikor már hatan álljuk körül a fát.
– Mi történik azután, hogy végre feltárul a nappali ajtaja?
– 24-én az egész nap ünnepi hangulatban telik, s éppen ezért ilyenkor mindig kalács a reggeli. Délután elmegyünk a pásztorjátékra a templomba, majd onnan hazatérve szólal meg a csengettyű, ropognak a csillagszórók. Amikor besereglünk, az ajándékok le vannak pléddel takarva, sokat sejtetően dudorodnak a fa alatt. Letelepszünk a fából faragott betlehemünk elé, együtt imádkozunk, elolvassuk a Bibliából a születés történetét, karácsonyi dalokat énekelünk. Ezt követően nézzük csak meg az ajándékokat. Mindig kerül a fa alá olyan meglepetés, ami közös ajándék, az összes gyereknek szól. Próbálunk nemcsak ránézni az ajándékra, hanem kipróbáljuk. Aztán persze mindenkinek van személyre szóló ajándéka is. Nem szeretnénk, hogy a szenteste pusztán az ajándékokban való tobzódásról szóljon.
– Mennyire nehéz ennek gátat szabni?
– Nálunk az ajándékozás elsősorban a gyerekeknek szól. Mi a feleségemmel csak jelképes dolgokat veszünk vagy készítünk egymásnak, ahogyan a családtagoknak is.
– Milyen testvérek a gyerekei?
– Közel vannak egymáshoz korban: a legidősebb hat és fél éves, a legfiatalabb másfél, vagyis durván öt év korkülönbség van a négy gyerek között. A kicsik persze rettenetesen figyelnek a nagyokra és sokat tanulnak tőlük. Ők meg nagyon sokat tanulnak az iskolából és az óvodából, ami így a kicsikhez is eljut. Szoros a kapcsolatuk, nagyon számon tartják egymást. Mi ebben próbálunk is segíteni, elsimítjuk a nézeteltéréseket.
– Hogyan lehet az ünnepi hangulatot és odafigyelést átültetni a hétköznapokra?
– Bizony kemény munka eredménye. Az, hogy kapcsolatban maradjunk a feleségemmel is meg a gyerekek is ismerjenek engem, időt és energiát igényel. Az együtt töltött idő persze lehet néhány perc is, de akkor a teljes figyelmemmel igyekszem ott lenni.
Napló, 2009