A napokban a tapolcai Járdányi Pál Zeneiskolában tartotta tanévindító országos értekezletét a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége. Az országos szakmai szervezet elsődleges célja a művészeti nevelés intézményesített formájának segítése. Fontos számukra a művészet nevelő hatásának érvényesítése, valamint a megfelelő szakmai tudás átadása a művészeti pályára készülő fiatalok számára. Nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkeznek, a szövetség tagja az Európai Zeneiskolák Szövetségének.
A tanácskozás szünetében a szövetség elnökével, Ember Csabával beszélgettünk, aki egyben a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola igazgatója is.
– Milyen a szövetség szervezeti felépítése?
– Minden megyének egy képviselője van az elnökségben, de ezen kívül itt vannak a különböző szakági képviselők is. Veszprém megyét Kendeh Gusztáv, a Járdányi Pál Zeneiskola igazgatója képviseli, de nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy Tapolca adhatott helyet a mostani értekezletnek. Fontos szempont számomra az is, hogy az itt folyó szakmai munka országosan is elismert.
– Évekkel ezelőtt még ingyenes volt a zeneiskolai oktatás, de ez a kedvezmény megszűnt, ma már a növendékeknek tandíjat kell fizetniük. Csökkent-e emiatt a zeneiskolai tanulók száma?
– Azt szeretném előre bocsátani, hogy Európa szinte minden országában fizetnek a szülők a zeneiskolai oktatásért, emellett az intézményeket az állam is támogatja. Nálunk az alapfokú művészeti oktatásban részvevők létszáma az elmúlt öt-hat évben nyolcvanezer fővel nőtt. Azt szeretnénk elérni, hogy amennyiben a szülők anyagi helyzete javul, hajlandóak legyenek többet szánni gyermekük művészeti oktatására. Emellett szükség lenne az állami támogatás növelésére is.
– Milyen a zeneiskolák felszereltsége? Tudnak-e a növendékeknek hangszert biztosítani?
– Az iskolák hangszerellátottsága megfelelő, de mindez komoly erőfeszítésünkbe kerül. Hiszen hazánkban a hangszerek és kották árai az európai árakkal azonos szinten vannak. Ezen úgy próbálunk enyhíteni, hogy különböző kedvezmények megszerzésére törekszünk. Például itt Tapolcán is sikerült megállapodnunk az egyik hangszerforgalmazó céggel, így a jövőben kedvezőbb áron vásárolhatunk tőlük. Úgy gondolom, az ilyen szerződések mindkét fél számára hasznosak. Ennek ellenére úgy vélem, szükség lenne egy állami alap létrehozására, ami támogatná a hangszervásárlást.
– A tapolcai zeneiskolában az idősebb nemzedék mellett megjelentek már a fiatal pedagógusok, akik ugyanolyan elszánt lelkesedéssel végzik munkájukat, mint idősebb kollégáik. Országos szinten is érezhető ez a tendencia? Milyen a pedagógus utánpótlás?
– A zenetanárok számára megnőtt a külföldi elhelyezkedési lehetőségek száma, a Magyarországon szerzett diploma rendkívül jó ajánlólevél. Ma ez az egyik legpiacképesebb szakma Európában. Mint azt már említettem, a növendékek száma jelentősen nőtt az elmúlt években, ugyanakkor a tanárképzés létszáma nem emelkedett, így tanárhiánnyal küszködünk.
– Zártak-e be zeneiskolákat az elmúlt időszakban, illetve vontak-e össze iskolákat?
– Érezhetőek az összevonási törekvések, és sajnos nem mondhatom azt, hogy ilyen esetekben a szakmai képzés nem sérül. Szerencsére sok önkormányzat ragaszkodik a zeneiskolájához, de nem mindegyik tudja fenntartani. A jövőre nézve a megoldást a kistérségi formában való gondolkodás jelentheti. Ha az intézmények közös fenntartásúvá válnának, az önkormányzatokat számára nem lenne a fenntartás anyagilag annyira megterhelő, és a társulás után mindenki más feladatot vállalhatna. Arról nem is beszélve, hogy a különféle pályázatok elnyerésére is csak így adódhat esélyünk. A változások elindítása rendkívül nehezen megy, mert ez a probléma a nagyvárosokat és főként Budapestet nem érinti. Remélhetőleg hamarosan rájönnek, hogy egy falun vagy kisvárosban élő gyereknek is joga van a kultúrához. Itt is értékes gyerekek élnek, nekik is ugyanúgy jár a művészeti képzés.
Napló, 2003