Évek óta határozott elképzelésem volt róla, hogy milyen könyvborítót szeretnék a Csókvírusnak. Azt hittem, így könnyű lesz elkészíteni. Tévedtem.
A Csókvírus egy novelláskötet. Egy harmincas, egyedülálló nő útkereséséről szól. Flörtökről, szerelmekről, öniróniával átszőtt mókás helyzetekről és szívfájdalomról. Az írások rövidek, sokszor mozaikosak. Olyanok, mint egy-egy különálló fénykép, nem pedig mint egy mozifilm vagy egy fotóalbum. Ezért mindig is minimál stílusú borítót képzeltem el hozzá. Lehetőleg nem fotóval, hanem grafikával. Fehér alapon fekete betűvel meg valami pirossal. Nagyon szerettem volna szakemberre bízni az elkészítését, de egyszerűen nem fért bele a költségvetésbe. Így kénytelen voltam magam nekiveselkedni.
Megnéztem többszáz könyvborítót. Interneten és élőben. Elméleti síkon is igyekeztem kiművelni magam borítótervezésből, hogy legalább az alapokkal tisztában legyek. A legkézzelfoghatóbb segítséget nekem Derek Murphy írásai jelentették. Ilyen dolgokat próbáltam szem előtt tartani, mint hogy a borító nem arra való, hogy elmesélje a könyvet, ne próbáljunk meg egyetlen karaktert vagy jelenetet kiragadni, kezdő íróként ne akarjunk nagyon különleges borítót készíteni. A jó borító kivált valamilyen érzelmet és hordoz olyan stíluselemeket, ami alapján a célközönség azonnal ráismer a műfajra, amit szeret, keres. Legyen rajta ember vagy valami emberi. Keltse fel az érdeklődést, hogy az olvasó el akarja olvasni a fülszöveget.
Először próbáltam valami nagyon egyszerű, kicsit rózsaszín borítót készíteni, de akárhogy is csűrtem-csavartam, mindig a lánykoromból ismert pöttyös meg csíkos könyvekre emlékeztetett.
Így ezt púderes stílust nem erőltettem.
Aztán arra gondoltam, hogy kisebbet tudnék hibázni a borító tervezésekor, ha találnék egy jó fekete-fehér képet, és arra tenném a címet. Nekiestem hát a különböző internetes oldalaknak, ahonnan szabad felhasználású fotókat lehet letölteni. Itt helyből el is véreztem. Találtam egy képet, ami a kötetből az egyik legkedvesebb írásomra emlékeztetett: “Úgy ültem a Blahán a megállóban, mint egy elhagyott kabát.” (Amikor elvesztem és valaki megtalált) Úgyhogy bár fentebb azt írtam, hogy lehetőleg kerüljük az egyetlen helyszín vagy karakter kiemelését, én pontosan ezt tettem. A kép valóban jó lenne illusztrációnak ahhoz az egyetlen novellához. Az egész kötet hangulatát mégsem tükrözi.
Fájó szívvel, de elengedtem ezt a fotót. Kuka.
Maradva a fényképeknél, próbáltam az érzelmekre koncentrálni. Megnéztem néhány csókolózós képet, de egyrészt egyik sem tetszett, másrészt a kötetben szereplő lány szingli. A csókolózó pár meg inkább kapcsolatra utal. Aztán nézegettem lányokat, nőket. Elölről, hátulról, padon ülve, városban sétálva, tengerparton, sivatagban, sziklaszirten… Amit csak el tudsz képzelni. De egyik sem tetszett.
Akkor jöttek a lányok különböző testrészei. Has, boka, hát, szem, arc egy része. Végigvettem őket tetőtől talpig. Szerintem volt köztük egy-két vállalható, de a Csókvírushoz egyik sem passzolt. Egyrészt, mert inkább a romantikus regényeket és/vagy erotikus, szoftpornó könyveket idézték. A Csókvírusban van erotika is, de nem csak az. A stílusa közelít a szépirodalomhoz. Attól féltem, nem azt a célközönséget vonzanám, akiket szeretnék, és csalódást okoznék az olvasóknak. Plusz ezek a borítók nagyon átlagosak voltak. Hiányzott belőlük az egyéniség, az a stílus, ami az én írásaimat jellemzi, és amit a legtöbb olvasóm annyira szeret és kifejezetten keres.
Nők és testrészeik sztornó. Tovább!
Mire idáig eljutottam, már javában benne jártunk a nyárban. Eredetileg úgy terveztem, hogy addigra már meglesz a borító és koncentrálhatok a fülszövegre és az egyéb, a könyvvel kapcsolatos írnivalókra. Végignéztem újra az összes fénykép adatbázist, kipróbáltam ezerféle kulcsszót, nézegettem a korábbi borítóterveket, de semmi. Itt lelkileg meg is borultam (“Soha az életben nem fogom tudni befejezni! Szart nem adok ki a kezemből, jót meg nem tudok. Nem lesz Csókvírus. Miért nem kerestem inkább kiadót? Akkor nem nekem kellene ezzel is foglalkoznom. Legalább tudnék végre aludni.”) és volt néhány olyan nap, amikor totál magamba fordultam.
Zsákutca. Nincs tovább.
Pár nap teljes nihil után visszatértem egy adott testrészhez: száj. Keressünk legalább egy jó női szájat, aztán majd csak lesz valahogy! Ekkor találtam is egy fotót, ami legalább érdekes volt, és a címhez is passzolt. Ezen sokat dolgoztam, többféleképpen variáltam, mert akkor már úgy voltam vele, hogy nem tudok ennél jobbat. Az összes verzió közül ez a leginkább vállalható. Nézegettem, nézegettem, de ennek meg a hangulatával nem voltam kibékülve. Lehet, hogy ha be tudom színezni a szájat, más lett volna, de ez meghaladta a tudásomat.
Ezzel a borítóval nem voltam maradéktalanul boldog, de már majdnem rábólintottam.
És akkor végre megtaláltam az igazit. Mint ahogyan az az életben is lenni szokott. Amikor már nem keresed, váratlanul felbukkan. Az egész tök egyszerű. Nincs semmi sallang, nincsen dráma. Egyszerűen csak tudod, hogy minden passzol. Már nem is emlékszem, talán csak megszokásból ültem a számítógép előtt és ezúttal nem képeket nézegettem, hanem vektorokat. Csak annyit írtam be, hogy “nő” és unott arccal elkezdtem lapozgatni. A második vagy a harmadik oldalon találtam meg a képet. Lementettem, rátettem a borítóra, cím, név, csocsi. Semmi perc alatt készen voltam vele. Nem akartam elhinni, hogy annyi keresgélés, kínlódás, ezermillió betűtípus, szín, sortávolság és betűköz végigzongorázása után a megfelelő képpel tíz perc alatt megvoltam. Elküldtem ismerősöknek, nézegettem még egy-két napig. Mindenkinek tetszett és én sem találtam benne kivetnivalót.
Különleges, de nem értelmezhetetlen. Romantikus, de nem csöpögős. Van rajta lány, de csak a sziluettje. A többi az olvasó fantáziájára van bízva. Az már csak hab a tortán, hogy annak idején, amikor a Csókvírust írtam, nekem is hasonló hajam volt.
Egy profi grafikus munkája valószínűleg máshogy nézne ki, de azért elégedett vagyok a végeredménnyel. Neked hogy tetszik? Írd meg kommentben! Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Ha szeretnél beleolvasni a könyvbe, iratkozz fel a levelezőlistámra, és küldök neked egy részletet a Csókvírusból.
Ezen kívül a feliratkozók között kisorsolok egy példányt a könyvből.
BELEOLVASOK