Egy 21. századi történet

Dávid egy tisztes polgári család második gyermekeként jött a világra. A megfelelési kényszert, mely későbbi életének meghatározó momentuma lett, már az anyatejjel magába szívta. 

Mindezek ellenére a kisfiúnak kezdetben megvolt rá az esélye, hogy egy jól képzett pszichológus segítségét igénybe véve, felnőttként normális életet éljen. Ám ez a lehetőség  egy csapásra semmivé foszlott, amikor Dávid családját a jó sors hét évre Brazíliába sodorta. A szőke hajú, zöld szemű, akkor már kifejlett kisebbségi komplexussal küzdő nyolcéves furcsa kis idegennek számított a sötétbőrű őslakosok között. Majd hazakerülve csak egy gyüttment brazil lehetett osztálytársai körében. Talán ez idő tájt kezdődhetett Dávid ámokfutása. Megfelelési kényszerétől mindegyre hajtva mindent megtett azért, hogy eleget tegyen a pattanásos osztálytársak és a tanári kar által együttesen feléje sugárzott követelményeknek. Különc lett, feltűnési kényszeres, különös szokásokat vett fel. Még egy enyhe akcentust is begyakorolt az esti tisztálkodások alkalmával a tükör előtt, mellyel aztán lányok jelenlétében a beszédét fűszerezte. Mindezt csupán azért, hogy hitelesen játssza a messzi külföldről hazatelepült idegent.

A színjeles érettségit követően Dávid útja az indirekt, ámde félreérthetetlen szülői nyomás következtében a jogi egyetemre vezetett. A jogtól világ életében irtózott. Szíve szerint inkább lett volna gőzös fejű irodalmár vagy válogatott focista. Esetleg ez a kettő egyszerre. De nem volt más választása. Küzdenie kellett a diplomáért, és az ennek következtében a neve elé kerülő két betűért. Amit aztán saját egyéniségének és dacos tiltakozásának utolsó fellobbanó szikrájaként sokáig be sem íratott az okmányaiba. Az egyetem első keserves évében pusztán az a tudat nyújtott számára némi vigasztalást, hogy a jogi képzés viszontagságait nővére sem kerülhette el. Pedig a lány egész életükben sokkal több kiváltságot és szabadságot élvezett vele szemben.

Később, évfolyamtársai javaslatára, Dávid is rászokott a drogokra. Ezek ugyan tovább rontottak orvosilag amúgy is határesetnek számító elmeállapotán, de hozzásegítették az embertelen követelményeket támasztó vizsgák teljesítéséhez. Persze, amikor nem a könyveit bújta kábult fejjel vagy nem éppen a kocsmákat és a százforintossal működő kukkoldákat járta sorra a haverjaival, csajozni is megpróbált. De ezen a területen nem ért el túl nagy sikereket. A sznob joghallgató lányok magasról tettek a társaságukban idiótán komolykodó, irodalmi idézetekkel vagy éppen disznó viccekkel dobálózó fiúra, akinek nem üzemeltetett jó nevű ügyvédi irodát az apukája. Sajna nem volt miniszter sem, így aztán még a legnagyobb jóindulattal nézve sem nyújthatott semmi vonzót a számukra. Dávidot ez kezdetben kissé bántotta. Mivel a rendszeres kábítószer-használat következtében hamarosan már egy kőkemény pornófilmre sem állt fel a farka, úgy döntött, a nőkkel majd később fog leszámolni. Előbb essen túl az egyetemen.

A sűrű egyetemi éveket egy budapesti magánkórház jogászaként próbálta meg kiheverni, ahová a büszkeségtől majd szétrobbanó édesanyja protezsálta be. Az itt eltöltött cirka két év során Dávid kínkeservvel lejött a szerekről. Amikor megbizonyosodott róla, hogy kétséget kizáróan tudja használni férfiasságát, belevágott élete legnagyobb és önállóan kieszelt projektjébe. A csajozásba.

Első lépésként céget alapított. Ez hamarosan hozott annyit a konyhára, hogy Dávid mesterségesen megalkothassa azt a férfit, akire elképzelése és korábbi keserves tapasztalatai alapján, végre ész nélkül bukni fognak a nők. Lakásának kopott bútorait egy lomtalanítás alkalmával kihordta a kuka mellé, majd egy jó nevű lakberendező segítségével dizájnolta újra otthonát. Öltönygyűjteményének hamarosan csodájára jártak a barátai és a munkatársai. A hatalmas franciaágyban mind sűrűbben egymást váltó nők természetellenes nyögdécseléseket produkálva magukban a csíkokat számolgatták az ágy megett kifeszített Árpádsávos lobogón. Az egyre perverzebbé váló együttlétek alkalmával azon járt az eszük, hogy milyen szexuális játékot kellene még eljátszaniuk ahhoz, hogy ez a cseppet sem jóképű, ám önmagát meglehetősen jól menedzselő, kőgazdag, pesti tahó a későbbiekben elvegye őket feleségül. Illetve, hogy mindenképpen minden testnyílásukon el kell-e veszíteniük a szüzességüket ahhoz, hogy legalább arra rá tudják venni a fiút, hogy reprezentáljon mellettük a kínosan gyarapodó számú barátnői esküvőkön. Vagy a rettegett tízéves érettségi találkozójukon, ahová semmilyen körülmények között nem szándékoztak egyedül elmenni.

Miután Dávid megvette álmai Porschéjét, többé semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy húsztól negyvenéves korig megdugja az összes közép- és felsővezetőként dolgozó nőt, aki csak az útjába akadt a fővárosban és szerte az országban. Két-három év elteltével Dávidot kevésbé töltötte el örömmel a csajozás. A kezdeti sikerélmény már nem villanyozta fel. Szíve szerint esténként kopott fecskealsóban és kinyúlt pólóban focimeccseket nézett a tévében. Emellett hétvégeken szívesen élt szenvedélyének, a lakodalmas kareokenek. Ehhez számos külföldi útja alkalmával benzinkutakon és vámmentes övezetekben vásárolt dvd-ket. Továbbra is erősen munkáló megfelelési kényszere miatt nem engedhette meg magának, hogy összekaparja lelke bugyraiból a rég elfeledett emberi érzéseket, és valami szerethető, normális nő után nézzen. Mire felébredt benne a vágy, már késő volt. Az általa oly nagy gonddal és oly sok pénzből megkreált Dávid imidzsébe nem férhetett bele más, csak a nagyüzemi méretekben űzött csajozás.

Talán mindez nem is változott volna meg soha. Ám számos körülmény véletlen egybeesése végül mégis arra ösztökélte az akkor már bőven a harmincas éveiben járó, erőteljesen kopaszodó, pocakos, lelkileg teljesen kiégett, enyhén alkoholista fiatalembert, hogy leszámoljon eddigi életvitelével. Úgy határozott, hogy végre ő is feleséget keres magának.

Az első lökést e felé a döntés felé minden bizonnyal az adta meg, hogy gyerekkori jó barátjának, Zoltánnak, időközben megszületett a harmadik gyermeke is. Így Dávid nem ringathatta magát többé abban a hiú ábrándban, hogy Zoltán előbb-utóbb ráun erre a házasságnak csúfolt baromságra, és újra vele rója az utcákat. Együtt járnak majd kurvázni és nyári délutánokon a csajok mellét nézegetni a Tabánba. Barátja elvesztését hamarosan egy újabb veszteség tette még elviselhetetlenebbé. 98 éves korában jobb létre szenderült Annus néni. Dávid bejárónője az utolsó leheletéig rendben tartotta a háztartást, feladta a csekkjeit a postán, és mindig felhívta a figyelmét arra, ha valami izgalmas, új csatorna jelent meg a kábeltévék kínálatában. Így aztán, amikor Dávid ráeszmélt, hogy számlájáról levonták a csoda Porsche törlesztésének utolsó részletét is, szinte azonnal megszületett benne az elhatározás. Enged a szülői nyomásnak, és feleség után néz, aki megszüli végre az olyannyira áhított unokákat. Így ő újra kedves kicsi fia lehet majd édesanyjának. Számba vette még azt a szempontot is, hogy nem kell egy új, vadidegen bejárónőt keresnie az amúgy is betömhetetlen űrt maga után hagyó Annus néni helyett. Ezzel a lépéssel nem fogja meggyalázni az ő emlékét sem.

A szokatlan és elsőre igencsak perverznek tűnő ötlettől felvillanyozva Dávid hamarosan neki is fogott legújabb projektjének a megvalósításához. Mivel azzal tisztában volt, hogy sem kedve, sem energiája nincsen ahhoz, hogy hosszas keresgélés és udvarlás árán szerezzen magának asszonyt, arra gondolt, hogy inkább hozott anyagból dolgozik. Estéken át hordta fel noteszeit a pincéből, amibe rég elfeledett nők nevét, főbb ismertető jegyeit és telefonszámát jegyezte le anno. Bújta a régi e-maileket és reggelenként a wc-n ülve is azon járatta az agyát, életének megszámlálhatatlan ködbe vesző arcú nője közül ki lehetne az ideális jelölt.

Már kezdte volna feladni a keresést, amikor egyik este, miközben 1654 Facebook ismerőse között lapozgatott csüggedten, megakadt a szeme egy néven. Örömében elénekelt egy dalt legújabb kareoke dvd-jéről és indiántáncot lejtett a lakásban. Az interneten található fotók azt mutatták, hogy a lánynak évek múlva is jól álltak a mellei, nem volt elhízott a teste, de már nem csillogott az az izgalmas fény a szemében. Dávid mégis nagy összegben mert volna rá fogadni, hogy a segge ugyanolyan formás és feszes még, mint akkoriban, amikor megismerték egymást a világháló áldásos közreműködésével. Miközben szellemes üzenetet fogalmazott meg és küldött el gyorsan, esélyt sem adva magának a megfutamodásra,  sorra visszajöttek a régi emlékek.

Saroltával az nlc társkereső fórumán ismerkedett meg, úgy hat-nyolc évvel korábban. Akkoriban eléggé unta a menedzser csajokat. Az összes egykori egyetemi csoporttársnője is megvolt már neki, ezért a változatosság kedvéért éppen a párkeresőről szedett fel és dugott meg csajokat. Ezt a rutint törte meg a lány furcsa e-mailje egy kora márciusi délelőttön. Dávid rögtön tudta, hogy ez a nő nagy kihívást jelenthet a számára. Úgy érezte, hogy saját maga által megkreált életében először, ebbe a vállalkozásba akár bele is törhet a bicskája. Ennek a furcsa lehetőségnek az izgalmába gyönyörűségében beleremegett az orrcimpája. Kezdetben mégsem tulajdonított nagyobb jelentőséget a lány levelének. Miközben a sablonostól némiképpen eltérő válaszát fogalmazta meg és küldte el egy fontos üzleti tárgyalás közben, azon morfondírozott, mi a fenét képzel magáról ez a vidéki picsa? Bosszantotta a tény, hogy ez a nő fogta magát és csak úgy írt neki, anélkül, hogy valaha is látta volna a csodálatos Porschéjét vagy a remekbe szabott öltönyeit. A renyhe, ám valahogy mégis felüdülést nyújtó levelezést éjszakába nyúló telefonbeszélgetések követték.

Sarolta, a kissé zavaros fejű, ámde jó seggű, jó mellű, enyhe tájszólással beszélő, 28 éves, elvált  bölcsészlány rövid időn belül zavarba ejtően üdítő színfoltjává vált Dávid életének. Kezdetben szórakoztatták, majd meglehetősen kétségbe ejtették azok a saját magán már időtlen idők óta nem tapasztalt tünetek, melyek arra hasonlítottak, mint amit Annácska iránt érzett még gyermekkorában. Az ő kedvéért, a szerelemtől elvakultan még egy igencsak kétes dicsőséget hozó szépkiejtő versenyre is benevezett. Sarolta teljesen felborította Dávid csajozási rituáléját. Ezzel a lánnyal nem lehetett csak úgy tévénézés vagy internetezés közben telefonálni, mert viselkedésével és gondolkozásmódjával áthágott minden eddig általa lefektetett szabályt. Dávid évek alatt kifejlesztett és száz százalékos hatékonysággal működő sablonos ripacskodásait hihetetlenül jó érzékkel kiszagolta, majd kegyetlenül megtorolta.

A több diplomája ellenére is művelt, intelligens lány cinizmusa Dávidéval vetekedett. A Porschéjét cikinek találta és finoman megpróbálta Dávidot rávenni arra, hogy értékelje át az öltönyviselés nagyszerűségéről és ellenállhatatlanságáról vallott nézeteit. Órákon át tudtak élvezettel csevegni olyan haszontalanságokról, mint például a pedagógusok szerintük cseppet sem kétségbeejtő helyzete vagy az irodalom. Mindkettejük számára ijesztő volt az érzés, ami egyre inkább elhatalmasodott rajtuk. Úgy tűnt, megtalálta a zsák a foltját.

Bimbózó kapcsolatuk végül azért ért véget, mert egy a lánnyal folytatott szombat délutáni telefonbeszélgetés közben Dávid a Fifa 2006 játékban kikapott Mexikó csapatával. Mindez annyira feldühítette, hogy napok múlva sem tudott napirendre térni fölötte. Hetekig tudatosan nem kereste Saroltát, aztán véglegesen elsodorták mellőle az új, sokkal egyszerűbb és szexuálisan gyümölcsözőbb nlc-n szövődött ismeretségek.

Sarolta mindeközben harmadik szakdolgozatát írta Kölcsey Parainesisének hatásáról, vért izzadva küzdött a nyelvészeti tárgyakból előtte tornyosuló vizsgáival. Már az államvizsgájára készülődött, mikor a zsúfolásig megtelt veszprémi busz ablakán kibámulva hirtelen eszébe jutott Dávid. Kapolcstól Nagyvázsonyig azt számolgatta, vajon mikor is beszélhettek utoljára. De mivel matekból sosem volt valami jó, pontosan kiszámolni nem tudta, így hát csak megsaccolta. Régen. A lelke mélyén sajnálta, hogy ez a szórakoztató suttyó ilyen hamar lemorzsolódott, de végül arra a következtetésre jutott, ha már eddig nem keresték egymást, minek bolygatná azt, ami elmúlt?

Kitörölte hát Dávid számát a telefonjából, hogy miután annyi hónap után újra az eszébe jutott, a várhatóan sikeres államvizsgát ünneplő buliból hazafelé menet még véletlenül se tudja felhívni a fiút. Ismerte már magát ennyire. Gondolta, jobb az ilyen ostobaságoknak elébe menni. Majd megigazította külön a konzulense kedvéért vásárolt új, fekete miniszoknyáját és leszállt a buszról. Mire felkapaszkodott a Várba, nem gondolt többé a fiúval. Inkább azon morfondírozott, talán mégis meg kellene változtatnia eddigi százszor is megerősített fogadalmát, és jelentkeznie kellene Phd-re.

Dávidot megelégedéssel töltötte el, hogy a lánytól a megszokott gyorsasággal, és az általa olyannyira kedvelt, egyedi stílusban érkezett meg a válasz az ő sebtében összetákolt levelére. Meglepő könnyedséggel zökkentek vissza a régi kerékvágásba. Úgy tűnt, kapcsolatuknak semmit sem ártott az abban beállt és meglehetősen hosszúra nyúlt pauza. Szabadszájú, vaskos viccektől és meredek, már-már a közönségesség határát súroló, szexuális célzásoktól sem mentes diskurzusaik során Dávid előtt lassanként körvonalazódni kezdtek Sarolta nélküle töltött éveinek főbb eseményei. Hiúságát ugyan rettenetesen sértette, mégis kénytelen volt belátni, hogy a lány cseppet sem búslakodott utána.

Mint megtudta, a harmadik államvizsgáját is jelesre teljesítő lány az ünneplés borgőzős mámorában könnyen megszabadult a gátlásaitól. A fergeteges buli utáni hajnalon meglepő módon nem az egyik barátnője nézett vissza rá másnaposságtól és kialvatlanságtól beszűkült szemekkel, hanem egy vadidegen pasast talált maga mellett. Egészen pontosan önmagát lelte egy vadidegen pasi ágyában. Mivel ereiben még ekkor is több vörösbor csordogált, mint vér, homlokát az erős koncentrációtól összeráncolva csak ennyit tudott kérdezni az amúgy meglehetősen helyes és jó fizikumú pasitól: – Mit is mondtál, hogy is hívnak?

Majd a felböfögött szilvapálinkától menthetetlenül felkavarodott a gyomra, s hogy ekképpen oldja a feszültséget, kirohant hányni. A különös konfliktuskezelő módszer hatásosnak bizonyult. Gábor, a jóképű autószerelő azon nyomban ostromolni kezdte a lányt. Sarolta nem adta be könnyen a derekát. Sokáig tartotta magát ahhoz a válását követően önmagának tett fogadalmához, miszerint ő egy fogkefénél és egy bugyinál több holmival nem hajlandó többé időzni senkinél. Gábor több hónapnyi kitartó udvarlás, egy romantikus wellness hétvége és egy erotikától fülledt horvátországi nyaralás után, egy gyertyafényes vacsora zárásaként új lakásának egy kulcsát nyújtotta át díszdobozban. Sarolta már amúgy is gyenge lábakon álló ellenállását ezzel sikerült megtörnie. Összebútoroztak, majd hamarosan megtartották az esküvőt is.

Gondtalan, szerelmes együttlétekben gazdag időszak következett az ifjú házasok életében. A lány, akit időközben egyhangú szavazással megválasztottak a nívós helyi újság, a Tapolca Népe főszerkesztőjévé, tisztában volt vele, hogy második férje nem a szavak embere. Úgy gondolta, a folyamatos és tartalmas kommunikációt szomjazó énjét majd az újságírás révén elégíti ki. Soha nem is készített annyi mélyinterjút és tényfeltáró riportot, mint második házassága ideje alatt.

Gábor hetente háromszor konditerembe járt a haverjaival, minden második hétvégéjét pedig az ország különböző rali pályáin töltötte, ahová a lány egyetlen egyszer sem kísérte el. Utálta a port és a nomád körülményeket. Mindez azonban soha nem állhatott volna boldogságuk útjába. Ám akárhogy is igyekezett, a jóképű, jó fizikumú autószerelő egyetlen rossz szokása felett Sarolta évek múltán sem tudott napirendre térni. Amikor egy szombat reggelen a wc ülőkét megint felhajtva, a csészét pedig összehugyozva találta, a lányban valami végképp eltörött. Minden különösebb felhajtás nélkül akkurátusan összecsomagolt. Így aztán Gábor a rali versenyről hazatérve meleg vacsora helyett már csak asszonya hűlt helyét lelte a lakásban.

Esténként, csetelés közben Dávid egyre elégedettebben vakargatta a tökeit. Biztos volt benne, hogy hamarosan megülheti lagziját Saroltával. Aztán kezdődhet az utódnemzés! Úgy gondolta, egy kis szervezéssel és jó időzítéssel mihamarabb ő is tisztes háromgyerekes apává avanzsálhat. Ezzel a manőverrel talán Zoltánnal való barátságát is sikerül régi fényébe visszahelyeznie. Kétheti tapogatózó kérdezősködés után úgy döntött, megindítja a végső offenzívát, s olyat tesz, amit évekkel korábban elmulasztott. Megannyi levélváltás és telefonbeszélgetés után személyes találkozóra hívta a lányt. Sarolta, aki a társkeresőn való megismerkedésükkor kategorikusan kijelentette, hogy ő senkivel nem randizik, most meglepően könnyen meggyőzhetőnek bizonyult. Minden eredetiséget nélkülözve a Déli pályaudvar kilences vágányának végébe beszéltek meg találkát.

A nagy nap előtti este Dávid elment kurvázni. Praktikusan azzal számolt, hogy amennyiben szorosabbra kívánja fűzni viszonyát a lánnyal, ilyen kitérőkre egy darabig nem nagyon lesz lehetősége. Amúgy is kész haditerve volt már Sarolta elszédítésére. Másnap reggel aztán legsármosabb öltönyében, a kialvatlanságtól és az előző éjszakai fizikai megterheléstől kissé beesett arccal, kezében egy az aluljáróban vásárolt fonnyadt virágcsokrot szorongatva várta reménybeli jövendőbelijét. A Balaton felől érkező szerelvény mozdonya már feltűnt a kilences vágányon, amikor Dávidnak megszólalt a mobilja. Zoltán kereste: – Elköltöztem otthonról. Nincs hová mennem. Pár napig meghúzhatnám magam nálad?

Dávid azon nyomban sarkon fordult. A kókadt virágcsokrot egy kukába dobta. Elégedetten arra gondolt, milyen jó, hogy előrelátóan a pályaudvar közvetlen közelében parkolt. A csoda Porschéjének lehúzott ablakán át beáramló szél ritkuló hajába kapott, szíve hetek óta először újra könnyű volt és szabad. Fals hangján egy kareoke dvd-ről megtanult dalt dúdolgatott.