“Hol támadnak a legjobb ötleteid?” Nem is értettem ezt a kérdést a fiam születése előtt. Hol, hol? Bárhol. Nem volt jelentősége. Időmilliomos voltam.
Ha ma visszatekintek ezekre az évekre, néha azt gondolom, hogy mindaz, amin az elmúlt másfél-két évben keresztül mentem, jogos büntetés a sok átaludt szombatért, a rengeteg ellustálkodott szabadidőért. Ma már pontosan tudom, hol támadnak a legjobb ötleteim. Ugyanis sok kisgyerekes szülőhöz hasonlóan iszonyú erőfeszítésembe telik nemhogy megvalósítani, de egyáltalán megjegyezni ezeket az ötleteket.
A fiam őszi kisbaba volt, nem sokkal a születése után leesett a hó. Azt a telet jószerivel a négy fal között töltöttem, Misuval szinte teljes szimbiózisban. Akkoriban két helyre jártam “minivakációzni”. Esténként, amikor elaludt, kisétáltam a ház elé a szeméttel. Itt nem nagyon gondoltam semmire, csak nagyokat szívtam a friss hidegből és néztem a csillagokat. A másik nyaralóhelyem, a zuhanyzó, szellemileg már sokkal produktívabb környezetnek bizonyult. Ez a fő ötletelőhelyem a mai napig is. Olvastam erről egyszer, de már nem emlékszem, mi annak a pszichológiája, hogy amikor az ember magára engedi a forró vizet és a szappanozásra koncentrál, az agya ezzel párhuzamosan kreatív üzemmódba kapcsol. Szerintem ez a világ egyik legnagyobb kiszúrása, mert a zuhany alá nem viszek se tollat, papírt, se telefont.
Kezdő kreatív anyukaként rengeteg jó ötletem folyt le megvalósítatlanul a fürdővízzel együtt a csatornába. De aztán edzeni kezdtem a memóriámat. És rendszeresítettem magamnak egy jegyzetfüzetet. Mire kitavaszodott és beköszöntött a hosszú babakocsis séták időszaka, ami szintén szellemileg termékeny közegnek bizonyult, már képes voltam szinte bármit fejben tartani. Legalább addig, amíg eljutottam a füzetig.
Mióta Misu bölcsibe jár, újra időmilliomosnak érzem magam. De azért előfordul, hogy hiába bámulom egész nap a monitort, nem jön az ihlet. Nem tudok egy szöveget, egy emailt vagy egy blogbejegyzést jól megírni. Aztán elindulok a bölcsibe, és már félúton odafelé megvilágosodom. Mondanom sem kell, ilyenkor mindig nagyon igyekszünk hazafelé, hogy előkaphassam a jegyzetfüzetet.
Az, hogy mikor jutok el odáig, hogy megvalósítsam, ami az eszembe jutott, az már egy másik történet.